Indiában jártam, Iskolát láttam, és még sok mindent: Delhi. Nulladik nap. Érkezés

Indiában jártam, iskolát láttam, és még sok mindent

Nulladik nap

2018.01.21.

Budapest-Helsinki-DelhiHotel

AppleWoodHotel

Iskon Temple, tánc, vacsora

Neeru Mittal vacsora, családlátogatás

Összes fotó.

https://photos.app.goo.gl/82Pz2YAea46r12Nh1

Érkezés

Nos, a kapcsolat régebben kezdődött. 9 éve skyon kapcsolatba lépünk más országok iskoláival. Célom ezekkel az órákkal,hogy a kezeim között felnövekvő ifjúság kilásson a világra, és úgy rendes motivációt kapva hasonló korosztálytól gyakorolhassa az angol nyelvet.

Megjegyzem összehasonlíthatatlanul nagyobb a motiváció, ha a gyerek a saját korosztályával néz szembe, és gyakorolhat. Főleg, ha az ellenkező nem is képviselve van szép számmal. Lássuk be, ezzel a motivációval én nem konkurálok.

Szóval , 9 éve...jó hosszú idő....kapcsolódunk Amerikától ...Auszráliáig...és közben barátságokat is kötünk, mi is, tanárok...és igen,lesznek tartós barátságok is...

Nagyon sok baráti kapcsolatom alakult ki indiai iskolákkal is. Más...Nagyon más kultúrák, életek…iskolák…gondolkodás módok.

Többször kaptam meghívást különböző iskolákba, de eddig hát...nemet mondtam. Épp ez most ez a meghívás eltalált egy űrt a életemben. Elég kapkodás volt, a döntés karácsonykor született meg, hogy igen, megnézem, mi van itt/ott. Kíváncsiság vezetett arra.

Meg egy kicsit düh és irigység . Sosem támogatnak, patronálják a munkám, not honoured, not selected…nos, akkor magad uram, ha más nincsen.

Karácsony,minden zárva. Hivatalok is.

Nos, így január első hetében irány: repüljegyet rendelni, szállást rendezni, vízumot megkérni...és még az orvos is.

Repülőjegyet Helszinki felé tudtam a legolcsóbban és leggyorsabbra venni. Két és fél óra az út oda, majd egy kis várakozás után 6,5 óra Delhi. ( visszafelé 8:-)))

A tanárcsere program lényege, hogy a kollégák egymást szállásolják el. Szóval nekem elméletileg csak a repülőt kellett fizetnem.

Nem mertem, nem szerettem volna családhoz menni, így egy , az iskola közeli szállodába kértem szobát. Amikor ez megvolt,irány, e-vizum kérés. Ez meg is jött 3 nap alatt. Úgy izgultam, mert egy darab kinyomtatott papirkával indultam el, ugyan már, ez tényleg a vízum??? Szép lesz, ha ott derül ki, hogy nem is jó:-))) Jó volt.

Megkaptam a szükséges oltásokat, fél patikát felpakoltam, irány a papírbolt, ajándékokat venni. Próbáltam olyan eszközöket összeszedni, amiket itt az alsósok használnak órákon, talán itt nem ismerik. Néhány eszköznél bejött. Pl a logikai készletnél.

Nos, előkészületek után idulás...egyedül...Delhibe.

Az első út nyugodt volt. Előre kértem helyet,elkerülve közös ülés esetleges gyönyörét.

Átszállás, majd egy éjszaka után érkezés Delhibe, az India Gandiról elnevezett reptérre.

Nos a repülőtér akkora, hogy rendes időbe telt mire beértem a központba. Illetve állam,tök izgi, egy kis mozgó járda viszi az ilyen ülésben megfáradt, punnyadt utasokat, mint én.

Eljátszadoztam vele, és sűrűn bíztam abban, hogy jó csíkon álldogálok és a kijárat felé.

Próbáltam követni a e-viza kiírást, ( én, aki egy szoba konyhába eltévedek...hmm..) és nagysokára megtaláltam a soromat a millió kis pult között. Na, itt már ízelítőt kaptam a mentalitásból. Csak álltunk, és álltunk...a sor nem mozdult előre. Én mentem volna,mert tudtam, hogy az orosz kolléganő, Anna gépe hajnali négykor beért, s a nyomorul a sofőrrel kint várnak engem, és már tuti kopogósra fagytak. ( majdnem talált) A sor nem haladt. Vagy legalább is nem egy kapkodó stíluban. Mikor végre odakerültem, kézlenyomat balról, jobb kézlenyomat jobbról, majd a kép alapján készítettem a két "thumb-"omat. Tetszett a kiírás, mert a két hüvelykujj helyett a két mutató ujjat kérte. Kibújt belőlem az angol tanár. Felmérve a kiszolgáltatott helyzetemet, mérlegelve Anna és a sofőr fagyáspontját úgy döntöttem, hogy mégsem tartok előadást az ujjnevekről.

Végre kikeveredte, felnyaláboltam nyolctonnás kis bőröndkémet...és...a napok óta tartó izgalom...kijönnek-e elém, És…Igen…WOW!!! a kiscédula "Dondi" névvel ott lebegett egy emberke kezében. édes volt, volt , vagy 150 centis. ( idő során vezetői képességei alapján két méteresre nőtt a szememben..úgy átnyomta az autót a Delhi belvárosában a forgalomba, …meg sem kottyant neki…én többszörösen kaptam agyvérzést)

Mellette állt Anna Oroszországból. Látvány szerinti megítélés alapján már elérték a fagyáspontot.

Nagyon szép is terepjáró szerű autója van a iskolának. No igen, idővel kiderül hogy ez a DAV iskola egy privát iskola, rendesen fizetős, és válogatott gyerekek járnak oda.

Szóval szép nagy autó, csüccs, és irány.

Nekem mondták, hogy lélekben próbáltam felkészülni arra, ami az úton van. Utólag nyugodt lelkiismerettel írhatom le: nem sikerült. Autók mennek, a két három sávos úton öt hat nyolc sávnak használva, tulakodva, kürtölve, ahogy a víz áramlik. Repesztenek a tuk-tuk-ok is, közöttük egy egy öngyilkos jelölt kerékpáros, jobb esetben a forgalom irányába, kellemetlenebb látvány viszont amikor szembe tűnnek fel…egyszer csak…ott vannak… majd az út szélén ember formájú gyalogosok nem csak gyalogolnak, hanem csak vannak, kevesebben, többen, állnak,fekszenek,..vannak...

Részemről egy métert nem tudnék haladni ebben a forgalomban. Ott állnék az út szélén…állnék…aztán Elpusztulnék, mumifikálódnék a következő 200 évre ott, ahonnét indultam. vagy öszzepaszíroznának előről, hátulról, körbe karikába. Duda nyom, hangzavar...fejetlenség...és tök nyugalom. Érthetetlen, de egy balesetet nem láttunk. vagy nagyon gyorsak: ( ezt kétlem)

Nos elindultunk a város felé. A semmi közepén megálltunk. Csak reméltem, hogy nem akar megszabadulni tőlünk a sofőr. Szerencsére nem,csak pisilt. Ott , velünk,az út szélén. Nem mertem vagy vágytam hátra nézni. Aztán visszaült, és berobogtunk a városba. Kezet nem fogtunk a végén.

Orosz kolléganőmet kitettük az első napra hozzánk beosztott ottani tanárnőhöz. Nos, a lakásról: szerintem nálunk is egy pesti luxuslakás szintjén van. Három szoba, mind gyönyörű fürdőszobával, márványkővel kirakva. A tulaj kísért aznap minket a városba. Velünk tartott a lánya is,aki külföldi egyetemeket tanul gazdasági szakon.

Ezt a lakást úgy értük el, hogy egy lezárt utcán mentünk be, majd még egy lezárás, majd egy kapu. Kint brutál szegénység, bent magyar értékkel vagy 15-20 milkás autók álltak a ház alatt.Még a kérdéssel adós vagyok: mit dolgozik a férje?

Nulladik nap délután Viennette Gard -al töltöttük. Elvitt minket a Krisna ISKON Temple ( Krisna templomba) Gyönyörű volt, színes. Tömve emberekkel. Ha jó emlékszem, mi is beálltunk táncolni.

Ja a cipőket levettük, úgy mehettünk csak be. Csak reméltem, hogy semmilyen szuvenírt nem hozok haza a lábaimon.

Majd meghívott minket egy nagyon előkelő étterembe. Mindent kipróbáltunk, gyakorlatilag sárkány módjára kigyulladt a szám, olyan csípős és spicy volt minden. Részemről próbáltam kerülni a sima vizet, inkább teát kértem, az legalább forralva volt.

Étterem után ellátogattunk egy helyi textiles kis népi boltba. Kértünk, és próbáltunk volna. Aztán megint kértünk….nagyobbat…és még nagyobbat…aztán már ciki volt kérni, mert elfogyott a méret.

Megjegyzem a fotókon látszik, hogy én és Anna toronyként magasodunk ki a keleti kolléganők mögött. Sokat nem takartak belőlünkJ

Nagyon nagyon kedves és aranyos emberekkel ismerkedtem meg. Csoda volt hallani, ahogy a fiatal egyetemista beszélt a családjáról. Igen, ő most máshol tanul, de vissza fog jönni. Itt a családja, ide tartozik. Nagyon szépek voltak.

A szállásra a sofőrünk visszavitt. Valószínű, hogy mondták neki, hogy vigyázzon ránk, Kicsit ciki volt, de jött velem a szobáig. Megvárta, míg bemegyek, Nos, ilyen gyorsan még nem jutottam be szobába.

Hálás vagyok neki ezért. Igen, nagyon hálás)))

Este még megismertük személyesen Neera-Mittat is. Engem ő hívott meg .

Meglátogattuk a lakásán. A sofőr megállt, kitett minket az autóból. Majd mi, nők, határozott lendülettel mentünk tovább gyalog. Kis utca, szűk utca minden kellékével. Én is határozott és céltudatos léptekkel ( mutatva) haladtam. Ilyen hálás még nem voltam egy nyíló ajtónak.

Nagyon nagy lakás volt, tágas nappalival. Itt várt minket az egyik lánya is. Kedvesen megmutatta a fotóját a testvéréről is, feleslegesen.( egypetéjű ikrek J))

Ő az a tanárnő, aki idén meghívást kapott a Microsoftos E2 találkozóra. Szívem mélyén irigyeltem. Mindenkit irigylek, akit támogatnak a munkájában, akit segítenek, patronálnak. Engem nem. Nos, a lakásba érve az ez irigységem elmúlt. Elszállt. Igen, Megérdemli. Ő az, aki nagyon megérdemli az utat.

Vacsora közben kiderült, hogy vegetáriánusok. Ez a tudat sok minden étkezésről olvasott hír után megnyugtató volt . Ennek az információnak a szerepe akkor lett igazán értékes, amikor vacsora közben elment a villany. Telefon fénye mellet vacsiztunk.

A gyönyörűen megterített asztalon rizs és mellé különféle szószok voltak. Nagyon finom volt minden, csak csípett rettenetesen.

Még meglátogattuk a másik lakásban élő családot. Nagyon megható, és szép volt látni, hogy az információ igaz: nagy család él együtt. Nagymama, nagypapa, szülők, testvérek, gyerekek. Egyben.

Végül rendesen elfáradva bezuttyantunk az iskola autójába. Sofőrkém ismét szobáig szállított. Itt , amíg én a kulccsal matattam, kezét összetéve hajlongott előttem. Na, ismét gyors kulcsrendezés, ugrás be a szobába…hajlongás…és beragadt a kulcs a zárba. Kívülről. Ciki helyzet volt. Megint az ajtó elé kerültem, hajlongás, majd a következő kép, hogy ketten szerencsétlenkedünk a zárral. Rettenetesen ciki helyzet volt.

A szálloda neve: Woodapple Residenci. Elhelyezkedését tekintve néhány száz lépés volt az iskolától. Nem vágytam gyalog megtenni a járdán az utat.

A szálloda nagyon rendezett és szép volt.

Bejutottam, vízforralás és egyebek..és zutty, be az ágyba.

Ja, a WC papír már csak egy fél tekercs volt. Nem használtam el a maradékot. Volt nálam 100-as papír zsebkendő, az 7 napra beosztva 12 db / nap. Na, így okés lesz.

Megjegyzem más helyeken már nem volt mint fintorognom. Egyszerűen nem fél tekercs, de semmi WC papírt nem találtam. Esetenként szappant. Használtat.

Kiütve, fáradtan...jött az első tervezett nap.