Indiában jártam, Iskolát láttam, és még sok mindent: Delhi, második nap, óvodai rész

Reggeli gyülekező
Meditálás
Óvódai szint: táncok a színpadon
Óralátogatás : gyerekek padokban: matematika:lufik-szomszádos kétjegyű számok ( 4-5 évesek)
Delhi Hatt :Folk Art Market: népi mesterségek kiállítása, piaca, tevebőr táska
Összes fotó:
https://photos.app.goo.gl/a3xVb5MEw0yzsnJM2
Kisvideókat még töltöm

Második nap

Reggel elég nehezen ébredtem. Ez a 4,5 óra azért húzós az én alvós kis lelkemnek.

Na, de uccu. Vízmelegítés a fogmosáshoz, mosakodás, öltözés. Na,már majdnem rendesen felkészültem a hidegre. Majdnem. Még mindig nem sikerült igazánJ))

Kopogtatás az ajtón, megjött a sofőrkém. Nagyon aranyos. Nyitom az ajtót, kezét összetéve hajlong. Ez azért nagyon kellemetlen. Lekísér az autóhoz, majd lerobog velem a közelben levő iskolához.
A közlekedést nem tudom megszokni. Másodpercenként felvillan bennem valami kis életösztön, aztán a teljes feladás. Autók jönnek, haladnak, egymás mellett, előtt, felett, alatt..tudja Isten, milyen rendszerben
Legszebb élmény a kereszteződés. Nem jöttem rá a játékszabályokra. Valahol a kiazerőszakosabb játék folyik.
Az autók mellett, alatt , előtt felett feltűnik vagy ezer kis kerékpáros, kis kocsit toló emberke, mindenki él és mozog, és az kereszteződés után is él és mozog. Nem igazán értem:-))) De befogom, már nem is sziszegek.A fene akar gyalogolni, ha kis sofőrkém megszabadul tőlem. A józan ész dönt: csendben maradok. ( pedig sikítani lenne kedvem)

Odaértünk az iskolába. Egyben. egészben, sértetlenül. Nálam időnkénti képszakadással.

Nos, ezen a reggelen végre volt időm megcsodálni az iskola udvarát. Tényleg gyönyörűen rendbe rakott, pálmafák, virágok. Szóval gyönyörű.

Reggelt a nagyiskolában kezdtük. Meditáltunk. Én is. . Bemehettünk egy egy tanterembe. Indiai zene szólt, gyerekek csendben áhítattal meditáltak. Én is bepattantam egy padba ( épp befértem, vagy beletuszkoltam magam) ujjaimat összeérintettem, és csináltam, amit a többiek.

Sokáig szólt a zene, sokáig tartott a meditálás. Kilestem. Mások hogy és mit csinálnak? Én lestem. Ők nem. Komolyan vették a meditálást, úgyhogy én is becsuktam a szemem, és csendben átadtam magam az érzésnek.

A meditálás utáni végigmentünk az iskolán. Megcsodálhattuk a díszítéseket, a dekorációkat. Mindent fotóztam. Van mit tanulnunk.

Majd beültünk, ismét bepattantunk az iskola autójába, és átrobogtunk a picikékhezJ

Mai napra a legapróbbak, az óvodai szint volt tervbe véve. Rettenetesen vártam. Iskola épületébe érve sok apró, gyönyörű indiai kisember üdvözölt minket. Édesek voltak. Színesek, és szépek.

Az udvar betonos volt, nagy. Itt is le volt terítve szőnyeggel , és ezen vártak minket a pici emberek. Hihetetlen fegyelemmel, csendben.

Majd beindult a zene. Modern, sportos zene .

Kicsi kis indiai emberkék felpattantak, a színpadon álló utasításokat adó óvónő szavaira ugrálni kezdtek. Olyan testnevelés óra és tánc vegyítése volt. átmozgatták a picikékeket. Táncoltak, ugráltak.

Majd a vezény szókra kiabálva reagáltak. Mármint a színpadon levő óvónő valamit mondott ( enyhén felszólító-felkiáltó módban ) a pici embertömeg meg ismételte, vagy kiabálva reagált rá.

Aztán lassan elkezdődött a bemutató. Óvodás csoport lévén nagyon aranyos kis mesés játékokat láthattunk a színpadon. Ezalatt a többi kisember az udvaron ült a leterített szőnyegeken. Rendben, hangtalanul, fegyelmezetten.

Számomra a legaranyosabb a táncos bemutató volt. Sok sok apró, gyönyörű és színes ruhákba öltözött kislány táncolt indiai táncot. Nos, tényleg gyönyörű volt.

A műsor után bevonultunk az épületbe. Itt szintén vastag falak, apró termek voltak. No, és akkor itt megállok. Amit itt láttam, attól ledöbbentem. Szóval, óvodás korosztály, 3-6 évesek. Termekben…kis padokban ülnek és …tanulnak. Igen, kicsi emberkék egyenruhában ülnek az óvodában, és a szó leghatározottabb értelmében tanulnak. Kerestem a játékokat, a kiságyakat, asztalokat. Azóta is kereshetném. És nem, nem kevertem össze a fotókat. Ez az óvoda.

Láttunk angol órát . Játékos volt ugyan, dobozokba rakosgatták a többes szám hangzóit, majd matematika órát, ahol lufikat húztak kétjegyű számokkal, majd megmondták a szomszédos számot. Pl 72-nek a szomszédja a 71 és a 73. Mindez pici emberkékkel.

· Igen, megkérdeztem. Nos, úgy van a napirendjük, hogy reggel a mozgásos „ébresztő” az udvaron, majd délelőtt játék az udvaron, és közben napi 1 „foglalkozás”.Aztán otthonról hozzák az ennivalót. Délben esznek, majd minden gyereket hazavisznek. Ki vigyáz rájuk délután? Hát a nagymama. Hiszen együtt élnek.

Egyszer álltam a folyosón. Szerintem bambultam valamin. Jön egy kisember, lehajtott fejjel, és megáll előttem. Áll előttem. Nem mozdul. Picikém, mit akarsz?De csak áll, mozdulatlanul. Nos, szóltak, hogy a menet nyilacskán állok, és nem tud továbbmenni. Nem került ki, nem szólt, csak állt és várta, hogy távozzak az útvonalából. Na, akkor most itt nálunk alapból max fellök egy gyerek, aztán max én állok az igazgatóiba, hogy mit nem csináltam jól, és szegény gyerek, hát már miért is kellett felöklelnie.

Nem szeretnék véleményt , személyes érzést beleírni ebbe a beszámolóba, de ez a 3-6 éves korosztálynak a kis termei, padokkal, a tanórák egy kicsit kivágták a biztosítékot még nálam is.

Mondjuk a másik oldal meg, hogy már alsóban két nyelven írnak, olvasnak és beszélnek.

Nem tudom. Csak láttam, hogy kutya kemény, és fegyelmezett munka eredményeként tudnak, szívósan dolgozni.

Az óvó nénik fiatalok és nagyon kedvesek, mosolygósak voltak. Energikusak.

Délelőtt után a nagyiskolában megebédeltünk, és ekkor éreztem, hogy segítségre lesz szükségem. Kicsit ( vagy nagyon ) megviselte a gyomromat a sok fűszeres étel, és úgy éreztem, ha nem kérek valamilyen gyógyszert, likvidálom magam a következő programokból. Igen, vittem én egy fél patikát, de hát ezek a mi kis enyhe gyógyszereink nem voltak elég hatásosak. Én meg nem akartam kimaradni semmiből. Így kicsit pironkodva, de elmondtam, hogy úgy áll, hogy részemről itt megszakad a program gyomorproblémák miatt.

Semmi gond, hátravonaglottam az egészségügyi szobához, ott adtak 2 gyógyszert. Nincsmit szépíteni: kb fél óra múlva teljesen megfelejtkeztem a gondomról. Teljesen elmúlt, ettől a pillanattól kezdve akár a szöget is meg ehettem volna. Ott és akkor nagyon hálás voltam ennek a két bogyókánakJ))

Délutáni programunk a két fiatal óvónénivel telt.Elvittek minket egy helyi hagyományokat bemutató kézműves népi piacra.Rengeteg sátor , gyönyörű, színes kelmékkel. Majdnem megcsúsztam. Így, egyben nagyon szépek voltak. Csak azért kijózanodtam: okés, de ha hazajövök, mit csinálok itthon vele?

Aztán mégis megcsúsztam. Bekeveredtünk egy bőröshöz, aki táskákat is árult. Tibikém már régebben is mondta, hogy olyan régi iskolatáskához hasonlító, bőr táskára vágyik. Ok, Indiában nem kérdeztem meg, hogy ez igazi marha bőrből van-e ( nem akartam futni...gyorsan) de azért körbeírva rákérdeztem: nos, tevebőrből készültek. Eléggé jól néztek ki, hát csatába lendültem alkudozni. Én!!! Valamilyen szerény szintet elértem. Majd minden önértékelésem porba hullott. Jött a két fiatal kísérőnk, hevesen alkudoztak ( miközben olyan ciki volt, hogy én becsúsztam az asztaluk alá) Majd egyszer csak lecsillapodott a szenvedélyes alkudozás, és alig áron vettem három bőr táskát. Nagy öröm volt ez számomra, főleg addig, amíg nem szembesültem azzal a ténnyel, hogy ezeket berakom a bőröndömbe, akkor abba már más cucc( mondjuk az én ruháim) már nem fognak bele férni. Ennyi eszem volt.:-)))

No, itt a vásárba volt egy nagy színpad. Ezen népi együttesek zenéltek. nagyon érdekes volt már a hangszeres felszereltségük is, meg a hatalmas kunkori bajuszkájuk. Vidáman néztek ki.Nagyon hangzatos volt a zene, élveztük ( volna, ha nem fagytunk volna be/meg/át)

A WC kultúrált és tiszta volt. Csak pici. Mármint mi, a nagy méretünkkel csak oldat fordulva fértünk be, azz ajtót becsukni meg álom maradt. Annával jót játszottunk itt is, van egy kis videó is erről. Ajtó kinyit, oldalt fordul, besasszéz, aztán…ajtó nyitva maradJ)) Aztán azért úgy már mégse...

Este még elmentünk egy étterembe. Teljesen tiszta, szép és kulturált volt, tele fiatalokkal. Itt rendeltek nekünk. Anna egy látványos óriásira dagadt valamilyen felfújt tészta félét kapott. A vége rálógott az én tányéromra. Jókat nevettünk.

Egy kicsit az volt a ciki, hogy minden programnál a sofőrként ott állt, ott várt ránk valahol. Nem jött be, nem jöhetett velünk. Ez egy picikét zavart. Azért olyan aranyos volt, meg végül is ő kísérgetett , ő volt az őrző védő szolgálatunk a héten mind a 150 centijével.

Ezen a napon is szobáig kísért, összetett kézzel hajlongott, majd búcsút mondtuk egymásnak…és zutty, be a szobába.